A kenyér történetének 3. részével elérkezünk a tömegtermelés időszakához. Megjelentek szépen lassan a nagy malmok majd a kenyérgyárak. A különböző munkafolyamatokat gépesítették és számos háztartási megoldást találtak fel ebben az időszakban, ami elvezetett ahhoz, hogy a kenyérsütés igen népszerűvé vált odahaza is.
A XVI. században a kenyér, mint élelmiszer változatos képet mutatott. Poroszország, Franciaország, Oroszország legnagyobb problémája az volt, hogy hol adja el a megtermelt gabonáját, addig Angliában hol éhínség hol bőség volt. Újdonságot és változást a kenyérsütésben az Amerikából érkező burgonya és kukorica jelentette. Hamarosan bekerültek ezek az alapanyagok is a kenyérbe. Miközben Olaszországban, Franciaországban és nyugat Európa más országaiban a szegények használták kenyérsütésre, addig két és fél évszázadon keresztül a kukorica a kenyér elterjedt alapanyaga volt Közép-Európában.
A reneszánsz korában a fejlődés elsősorban az őrlés és a sütés technológiájára gyakorolt nagy hatást. Tökéletesítették a sörélesztővel történő erjesztést is, újabb és újabb kenyérfélékkel rukkoltak elő a pékek. 1786-ban beindult az első gőzmotor az Albion Malomban. Az eredmény akkoriban csodaszámba ment, egy év alatt több lisztet termeltek, mint London malmai összesen. Öt évvel később, máig vitatható körülmények között, a malom porig égett. Az emberi féltékenység azonban nem tudott a tudomány és a technológia fejlődésének útjába állni. A fejlődés innentől kezdve megállíthatatlan volt. 1843-ban elkészült az első nagy gabonatároló, az Egyesült Államokban néhány évvel később megalakult a kétezer pékséget és 6700 péket tömörítő szakszervezet. 1860-ban felfedezték az élesztőt is, melyet innentől kezdve a biztonságos kelesztéshez használtak.
A XIX. században robbanásszerű fejlődés volt megfigyelhető a hazai élelmiszergép-iparban, a malomiparban és a lisztgyártásban egyaránt. A XX. század magával hozta a kenyér tömeges termelését és a fogyasztását. Az 1900-as évek első évtizedei a kenyér bűvöletében teltek: feltalálták az első elektromos robotgépet, megszületett a mai kenyérpirító kezdetleges változata, 1928-ban pedig már szeletelővel vágták fel a frissen kisült kenyereket.
Az első kenyérsütő megjelenéséig azonban egészen 1986-ig kellett várni. Egy japán fejlesztő, Matsushita tette lehetővé, hogy otthon sütő és kemence nélkül készítsünk kenyeret úgy, hogy semmi más dolgunk nincsen, mint hogy az előre kiadagolt alapanyagokat egy gépbe beöntsük, hogy az aztán elvégezze a keverést, a dagasztást, a kelesztést és végül a sütést is.
Napjainkra az ételallergiások vagy alakjukra odafigyelők már a reform- és csökkentett szénhidráttartalmú kenyereket részesítik előnyben. Így a rómaiak idejéből származó kenyérfogyasztási szokások megdőltek. Ma már a tehetősebbek fogyasztják a barna, illetve a teljes kiőrlésű és alternatív változatokat.
Napjainkra már olyan termésekből készítenek speciális lisztet, mint a gesztenye, a chiamag vagy a szőlőmag. Ezeket kedvező tápértékük és az egészségre gyakorolt kedvező hatásuk miatt használja a sütőipar különféle kenyerek, péksütemények és egyéb finomságok elkészítéséhez.
