A kenyér- és péksüteménysütésben már 1936 óta halmozódó tapasztalatunknak köszönhetően igen komoly szakmai tapasztalatra tettünk szert. Itthon talán minden nemzetnél is több hiedelmet, szokást fűzünk tevékenységeinkhez. A kenyérhez sütéséhez fogyasztásához, valamint péksüteményeinkhez is rengeteg népi hiedelem, szokás köthető. Nincs ez másképp az aratás esetében sem. Ezúttal nem a szakmánkhoz köthető hiedelmeket mutatjuk be, hanem az aratási szokásokkal fogjuk megismertetni olvasóinkat. Annál is inkább, hiszen mezőgazdasági országként az ágazat jelentős számú embernek adott munkát a múltban. A gépesítésnek hála a modern mezőgazdaságban egy gép átlagosan 4-5 ember munkáját is képes kiváltani, de a mezőgazdaság továbbra is sok embernek biztosít megélhetést. Fontossága számunkra igen jelentős, élelmiszert előállító vállalkozásként alapvetően meghatározza munkánkat valamint az előttünk álló időszak kenyereinek minőségét egyaránt.
Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak.
- A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték.
- A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek.
- Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte.
Elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal.
Betegségelhárító szerepe is volt, pl. az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon. Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát.
Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és különféle magyarázatokkal az őszi vetőmag közé elegyítették.
Az aratás befejezésekor rendszerint aratóünnepet tartottak. A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A módosabb gazda, aki részes aratókkal dolgozott, megvendégelte munkásait. Nagy aratóbálokat elsősorban az uradalmakban rendeztek.
Forrás: tudasbazis.sulinet.hu
