Emlékszem, hogy gyerekkoromban már hetekkel a húsvéti ünnepek előtt gondosan választottuk ki a kölnit, amivel locsolkodni mentünk. Szüleim is előre megvásárolták a húsvétra szánt ételek alapanyagait. Megvette édesanyám a tojásokat, amiket kifestett, később a ma már oly divatos játékot rejtő változatát adta az utcában locsolkodó fiatalságnak. Az ünnep alkalmával mindig isteni ételek kerültek az asztalra és finom süteményeket is közösen sütöttünk. Mára a locsolkodás, mint hagyomány és szokás lassan kivész a nagyvárosokból és lassan csak vidéken tartják. De ezzel együtt a templomba járás, a húsvéti kalács és étel szentelés is már lassan a múlt homályába vész. Mégis, hogyan tudjuk a karácsony után a második legnagyobb és legfontosabb vallási ünnepünket, a húsvétot és a vele együtt járó hagyományokat megőrizni, gyakorolni és átadni a fiatalabb generációk számára?

Sok családban azt tapasztalom, hogy szinte erőltetett formában próbálják tartani az ilyenkor szokásos hagyományokat és szokásokat. A szomszédban 3 fiatal lány lakik, akikhez 2 éve nem jöttek locsolók pedig szorgalmasan festik a tojásokat és készülnek a vendégek fogadására. Sokan inkább elmennek szállodába az ünnepekor, mások egy nagyobb társasággal kimozdulnak, kirándulnak, túráznak.

Mi lehet az oka annak, hogy a hagyományok egyre halványabban vannak jelen az életünkben?

A szokások, amelyek jelentettek valamit a szüleinknek, nagyszüleinknek napjainkra nekünk és a gyerekeinknek egészen mást jelentenek. Régebben, ha egy lánynak sok locsolója volt igen népszerű volt. Mára kimondhatjuk nyűg ez a fiúknak, de a lányoknak is. A vallási szokások, amik a húsvéthoz kötődnek megmaradnak, hiszen a hívők erősen kötődnek a valláson keresztül. Az első jel annak, hogy a népi hagyományok eltűnőben vagy talán jobb kifejezés erre az, hogy átalakulóban vannak, amikor a húsvéti festett tojás mellé már pénzt is kaptak a fiúk.

Rohanó életvitelünk is erősen közre játszik abban, hogy az ilyenkor megszokott családi összejövetelek elmaradnak. Ritkábban jön össze a család. Gondoljunk bele, hogy mennyi időt és előkészületet igényel a nők részéről a napi munka mellett. A városi ember folyton rohanó életébe már kevésbé illeszthetők be a húsvéti hagyományok. Már vidéken is egyre kevesebben őrzik a hagyományokat. Lassan nem túlzás azt állítani, hogy már csak a kézműves vásárokon és hagyományőrző rendezvényeken találkozhatunk a húsvéti hagyományokkal.

De mit tehetünk mi, gere pékség azért, hogy gyerekeink mégis kapjanak egy kis szeletet a húsvéti ünnepből?

Az ünnepi hagyományokat és az ünnephez kapcsolódó szokásokat minden évben igyekszünk a fiatalokkal megismertetni, feleleveníteni a 3 napon át tartó, húsvéti kézműves foglalkozás keretében. A kalácssütés és a hagyományok felelevenítése mellett megbeszéljük velük, hogy ki hogyan ünnepli a húsvétot, miket szoktak sütni-főzni, meglátogatják ilyenkor a család többi tagját esetleg ők hívják meg őket, szoktak-e locsolkodni és ha igen milyen locsolóverset mondanak. Mit jelent számukra a húsvét, tudják mi történt ilyenkor és mit jelent a húsvéti ünnep a vallás szerint.A közös beszélgetések és a szokások felelevenítése mellett kalácsot is sütünk. Ez azért is fontos, hogy legyen a fiataloknak sikerélménye, kössék össze az ünnepi szokásokat pozitív élményekkel.

Meggyőződésünk, hogy a húsvét nagyon szép ünnep. Egyszerre vallási és hagyományőrző is. Csak rajtunk, felnőtteken, szülőkön múlik, hogy mit adunk át a saját élményeinkből, emlékeinkből a fiatalság számára. Legyen türelmünk, szánjunk időt arra, hogy minél többet mutassunk meg ebből  a csodálatos ünnepből számukra.