Ünnepeinkhez sok esetben köthetőek különféle ételek, mint a húsvéthoz a kalács, a sonka vagy a tojás. Nincs ez másképpen az év végén esedékes karácsonnyal sem. Ilyenkor előszeretettel kerül az asztalra a halászlé, rántott hal, a töltött káposzta, a pulyka és természetesen a beigli. Hagyományosan a beiglit dióval vagy mákkal töltötték meg és még a töltelékek is gyakran szimbolikus jelentőséggel bírtak. Sőt, bizonyos hiedelmek is köthetők az egyes fajtáihoz. De szintén népszerű hazánkban a pozsonyi kifli is, a beigli rokona, ami hasonló tésztájával és töltelékével a beigli kisebb tömegű változata.

A pontos eredettörténet a múlt homályába vész. Egyes források szerint a bejgli eredetileg a 14. századi Sziléziából származik, mások örmény eredetről írnak. Ami viszont teljes biztonsággal megállapítható, hogy a beigli formája eredetileg patkó alakú volt, valamint német neve (beugen: meghajlít), osztrák közvetítéssel került be a magyar nyelvbe is a 19. század második felében.

Náluk az 1800-as évek második felében kezdett elterjedni, elsődlegesen otthon, házilag sütötték. Hamar a karácsonyi és családi ünnepek süteménye lett.

A beiglit, mint sütőipari terméket először a pozsonyi pékek 1376-ban létrehozott céhével kapcsolatban említik. Ekkor döntöttek a pékek úgy, hogy diós és mákos patkókat sütnek, és azokat árusítják. Természetesen híres pozsonyi patkó (kifli) sikere nem maradt el és hamar elterjedt. Létezik azonban egy másik történet is, ennek alapján a pozsonyi patkót egy máig ismeretlen pozsonyi cukrászmester készítette el Miklós napjára, december 6-ra. Ezzel kívánta megajándékozni a gyerekeket. Nyomtatásban 1932-ben bukkant fel magyar nyelven először. Szélesebb körben a sütemény receptje a 19. századi szakács- és süteményeskönyvek segítségével jutott el. És ahogyan az lenni szokott, napjainkra annyira összefonódott a karácsonnyal és az adventtel, hogy szinte kizárólag az év ezen időszakában fogyasztjuk, így mára ünnepi süteményként tekintünk rá. Eredetileg mákkal vagy dióval töltötték, amikhez különféle babonák és egyéb szimbolikus jelentések társultak. Ha diós beigli került az asztalra, akkor azt gondolták megvédi a családot a rontásoktól. A mákos beigli pedig az új esztendőben bőséget, boldogságot hozott a családba. Sőt, egyesek úgy gondolták, hogy a fiatal lányoknak pedig hamar férjet hoz a következő évben a mákos beigli sütése és elfogyasztása.

Nagyszüleink idejében nem készen vették a mákot és a diót, hanem még maguk darálták a mákot, maguk törték és őrölték meg a diót. Minden családnak meg volt a maga receptje, így ennek a süteménynek számos változata létezik. Akkoriban egész napos családi program volt a bejglit elkészíteni, amiben részt vettek kicsik és nagyok egyaránt. Töltelék szempontjából az elmúlt években divatos lett gesztenyét, aszalt szilvát, aszalt sárgabarackot, marcipánt, nutellát tölteni a süteménybe. Az újhullámos vásárlói elvárásoknak megfelelően készül belőle kalóriacsökkentett, gluténmentes, és egészségtudatos változat is.

És az ilyenkor gyakran elhangzó kérdés, mi a szép bejgli titka.

Szerintünk az igazán szép beigli felülete márványos, enyhén repedezett és csillogóan fényes. A tölteléke nem száraz, hanem kellően édeskés, szaftos.

Végezetül egy tippet adnánk azoknak, akik otthon próbálkoznak sütésével. Verjünk fel egy egész tojást két sárgájával, ezzel kenjük le a beigliket és hagyjuk megszáradni azt a felületén. Majd ezt követően felvert tojásfehérjével kenjük át az egészet újra. Ezt követően mehet a sütőbe, ahol szép aranybarnára sütjük őket, de ne felejtsük el villával megszúrni, hogy a távozó nedvességtől ne repedjen szét a beiglink.