A tönkölybúza (Triticum spelta) az egyik legrégebben termesztett gabonafajta: több ezer éves múltra tekint vissza, már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is használták kenyérsütéshez. A modern sütő- és élelmiszeripar az 1980-as évektől kezdte újra felfedezni, főként egészségmegőrző tulajdonságai miatt.
Miért tartják értékesebbnek a búzalisztnél?
A tönkölybúza szerkezete eltér a közönséges búzáétól: vastag pelyvás héj védi a szemeket – ez egy kemény külső burok, ami természetes védelmet nyújt a szennyeződésekkel és kártevőkkel szemben. Emiatt kevesebb vegyszerrel is termeszthető.
Táplálkozás-élettani szempontból a tönkölyliszt több fehérjét, rostot, B-vitaminokat és ásványi anyagokat (magnézium, foszfor, vas, cink) tartalmaz, mint a finomított búzaliszt. A gluténtartalma valamivel eltérő szerkezetű, sokan könnyebben emészthetőnek találják, bár gluténérzékenyek számára nem fogyasztható.
Élettani hatásai
A magas rosttartalom támogatja az emésztést, hozzájárul a teltségérzethez, így a tönkölylisztből készült ételek lassabban emelik a vércukorszintet. A benne lévő fehérjék és aminosavak segíthetik a sejtek regenerációját, míg az ásványi anyagok hozzájárulnak a csontok, izmok és az idegrendszer egészségéhez.
Milyen a belőle készült kenyér?
A tönkölylisztből készült kenyér kissé sötétebb színű, diós, karakteres ízvilágú, és tömörebb állagú, mint a búzakenyér. Magasabb vízfelvevő képessége miatt tovább friss marad, és sokak szerint laktatóbb. Nem véletlen, hogy az elsősorban hagyományos kenyereket, süteményeket sütő pékségek körében egyre népszerűbb.
A tönkölyliszt nem csupán divatos alternatívája a búzalisztnek: egy olyan ősi gabona, amely visszahozza a természetességet a mindennapi étkezésbe. Értékes beltartalma, gazdag íze és kedvező élettani hatásai miatt érdemes helyet adni neki az étrendünkben – akár kenyér, akár sütemény formájában.
