Előző cikkünkben az aratással kapcsolatos hiedelmeket és szokásokat mutattuk be. Ebben a cikkben a kenyérrel kapcsolatosakat szeretnénk megismertetni az olvasóval. A magyar népi hitvilág számos kenyérrel kapcsolatos szokással bír. A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott, tisztelete részint ezen alapszik.

Érdekességek, hiedelmek és népszokások mindennapi kenyerünkről

  • A kenyér alapvető táplálék volt, mint ilyen lett a termékenység, a gazdagság, a bőség szimbóluma, az agrármágia eszköze, áldozati étel.
  • A kenyér legfontosabb alapanyaga a Kárpát-medence középső részén a búza, míg a rozs elsősorban három területen gyakori: Nyugat- és Közép-Dunántúlon, a Duna–Tisza közén és a tiszántúli Nyírség dombos hátain.
  • A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza. Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek, hiszen a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében.
  • A kenyérsütés napja általában a szombat volt, ekkor egy hétre valót készítettek. A 16. századból származnak az első adatok, hogy kenyérsütő kemencéket készítettek, ezekre, mint a ház lelkére tekintettek.
  • A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény, például dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították, hogy magasra nőjön a kenyér.
  • A kenyeret nagy becsben tartották, s a népi táplálkozásban fontos szerepe volt, de csak a középkor végétől, addig kásaételeket és lepényszerű kenyereket ettek.
  • A 18. század végétől vált a paraszti háztartások ideális kenyerévé a kelesztett, szép púpos formájú, vidékünkön kerekre formázták. A kenyeret szertartásosan kezdték meg. Sokan ma is keresztet vetnek rá, utána szegik meg. Régen a gazda feladata volt a kenyér megkezdése.
  • Szinte nem volt olyan étkezés, amihez ne fogyasztottak volna kenyeret, de ették csak magában is, esetleg mellé pirospaprikát, sót vagy szőlőt, szilvát, almát, szalonnát, sonkát vagy lesütött húst.
  • A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Főleg a szláv népeknél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől.
  • Magyarországon a kenyér, mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. Elterjedt népszokás az új házba vitt kenyér és só, amely a háziak jólétét biztosítja vagy azt szimbolizálja.
  • Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain és mindig legyen bőven mit enniük és ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.
  • Sokféle betegség (árpa, kinövés, seb) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet. Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti.

Forrás: sokszinuvidek.24.hu